KIÉGÉS VAGY FLOW / BLOG

Szakmai kiégés: Egy sokunkat érintő jelenség felfedezésének története dióhéjban

Groma Géza · Kiégés

Szakmai kiégés: „A szakmai élet által okozott mentális és fizikai kimerültség állapota.”-  Herbert Freudenberger
„A kiégés a munkával kapcsolatos, krónikus, érzelmi és interperszonális stresszorokra adott, hosszú ideig fennálló válaszreakció. Mindez a kimerültség, cinizmus és az eredménytelenség (személyes teljesítmény vesztés)  három dimenziójával definiálható. Ezen tapasztalat károsíthatja mind személyes mind pedig szociális működésünket, mindezzel hozzájárulva a munkánk és a személyes kapcsolataink minőségének romlásához” – Christina Maslach

Röviden hadd meséljük el Nektek, hogy honnan is származik a “kiégés” kifejezés…

A belső, lelki kiüresedéssel kapcsolatban a kiégés szót az irodalom területén használták először, egy bő évtizeddel azelőtt, hogy magával jelenséggel a tudomány egyáltalán foglalkozni kezdett volna. Graham Greene angol író Gyógyulás című regénye (eredeti angol címén A Burn-Out Case, ami magyarul annyit tesz Egy kiégés esete) 1960-ban látott napvilágot. A regény főhőse Querry a világhírű és sikeres építész egy szép napon felhagy addigi életével, és repülőre ül, hogy a világtól elvonulva, a magány csendjében kezdjen valamit kialakult lelki közömbösségével és belső kiüresedésével. A véletlennek köszönhetően, egy papok által fenntartott, kongói lepratelepen köt ki. Az ott dolgozó orvos „diagnosztizálja” Querry lelki tüneteit, és azt a leprához hasonlítva, belső, lelki csonkulásnak írja le, melyből adódóan az építész lelkileg teljesen kiüresedett, és szinte képtelen bármilyen érzést, érzelmet átélni, megélni.

Maga a burnout szindróma tudományos vizsgálatának kezdete a 70-es évek közepére tehető. Herbert Freudenberger amerikai pszichiáter, egy New York-i, drogfüggőknek fenntartott ingyenes klinikán dolgozva arra lett figyelmes, hogy sok kifejezetten lelkes, idealista, fiatal önkéntes kollégája, körülbelül egy évnyi önkéntesi munka után, teljesen kimerült. Energiáik és lelki forrásaik kiapadtak, motivációjukat és elköteleződésüket elvesztették, ebből adódóan a klinikán kezelt klienseikkel egyre türelmetlenebbül, és időnként agresszívan kezdtek bánni.

Ezen jelenségek fő kiváltó okának a folyamatos, erős érzelmi megterheltséget, és az állandó munkahelyi stresszhatásokat vélte felfedezni. Mindezt a kábítószer fogyasztókat segítők környezetében, a krónikus kábítószerhasználat hatására való kiüresedés leírására használt burnout (magyarul kiégés) szóval illette.

Freudenberger kiégéssel kapcsolatos kutatásainak kezdetével szinte egy időben Christina Maslach amerikai szociálpszichológus, a humán segítő szakmákban felfedezhető fokozatos érzelmi kimerültséget, és az arra adott megküzdő mechanizmusokat kezdte kutatni, és adta neki a kiégés nevet. Maslach definíciója szerint a kiégés egy pszichológiai tünetegyüttes, amely egyszerre foglalja magában a az érzelmi kimerültséget, a deperszonalizácót (elszemélytelenítést) és a személyes teljesítmény csökkenést, olyan szakemberek esetében, akik más emberekkel foglalkoznak, hosszan tartó kihívásokkal teli, megterhelő helyzetekben.

Az érzelmileg kimerült személy úgy érzi, hogy a munkához szükséges erőforrásai kiapadtak, ebből adódóan már nem tud többet beletenni a munkájába. Gyakran azt éli meg, hogy már nincsen ereje úgy folytatni a munkáját, mint korábban, és szeretne mihamarabb szabadságra menni, esetlegesen az addigi hivatásával felhagyni. Mindez fizikailag és érzelmileg is lehangolt állapottal, érzelmi labilitással, a belső kiüresedettség érzésével is együtt járhat.

Maslach definíciójának második tünete az úgynevezett deperszonalizácó (elszemélytelenítés) az én-érzés elvesztésére utal. Az ilyen állapotban lévő ember a saját életét idegennek éli meg, úgy érzi, mintha annak csak külső megfigyelője lenne, és afelett semmilyen kontrollal nem rendelkezne. A kiégés kapcsán tapasztalható deperszonalizáció általában a munkával kapcsolatos cinikus, szarkasztikus, gyakran flegma, és elutasító viselkedéssel párosul. A deperszonalizációt, mint megküzdési mechanizmust is tekinthetjük, mely során az illető a munkától való érzelmi eltávolodással, elszemélytelenítéssel válaszol a munkából adódó, számára túlzott megterheltségre.

A személyes teljesítmény csökkenés, mint a kiégés harmadik dimenziója azt írja le, hogy az illető már nem képes olyan szinten teljesíteni a munkájában, mint azt korábban tette, vagy mint azt önön magától elvárná. A korábban, könnyedén elvégzett feladatok elvégzésére több időre van szüksége, előfordulhat, hogy azokat nem is tudja befejezni. Mind emellett egyre gyakrabban hibázik a munkájában. Ezekkel párhuzamosan, és részben ezek hatására az illető kompetencia érzete, önhatékonysága és szakmai önértékelése is folyamatosan csökken. Mindezen folyamatok és ezek egymásra való hatásai mondhatni, egy negatív spirált alkotnak, mely egyre inkább húzza lefelé az egyén teljesítményét és szakmai önértékelését.

Bár a fentebbiekben leírt, szakmai kiégéssel kapcsolatos jelenségekre eleinte a segítő szakmák körében (kórházi ápolók, nővérek, orvosok és szociális-munkások) lettek figyelmesek a pszichológusok, mára már a szakirodalom számos más szakmában megfigyelhető kiégésről is beszámol. Az egészségügy területén kívül, több-kevesebb tanulmány látott már napvilágot, többek között az oktatás, a közigazgatás vagy éppen a szoftverfejlesztés, informatika területéről is.

Felhasznált irodalom: Sabine Bährer-Kohler (Szerk.): Burnout for Experts: Prevention in the Context of Living and Working, Springer Science + Business Media, New York, 2013

A cikk korábban megjelent változata: https://kiegesvagyflow.blog.hu/2018/07/06/szakmai_kieges_egy_sokunkat_erinto_jelenseg_felfedezesenek_tortenete_diohejban